"A. éjszakás, Törpe meg már mamáéknál van, így csak mi vagyunk itthon V.-vel. Ketten. Egyikünk sem csinál semmi lényegeset. Én is csak gubbasztok a fotelomban, és - ahogy V. szokta mondani - mint egy kis öregember, el el bóbiskolok, de közben azért V. minden rezdülését érzékelem. Félig lehunyt szemmel figyelem, ahogy ül, és gépel. Nem szól, nem mozdul, és ha nem fordítja ide a fejét, akkor nem is lát. De tudja, hogy itt vagyok, és tudom, hogy már csak a tudattól is boldog. Nem várunk el egymástól semmit, és jól is van ez így. Ugyanakkor ha bármi történne velünk, mind a kettőnket nagyon megviselné. Ez egy hallgatólagos megegyezés, egy szerződés, ami akkor köttetett, amikor első nap egymás szemébe néztünk. Megmásíthatatlan, és megszeghetetlen ígéret. Ő és én. A végsőkig..."
