V. ült a kanapén és szotyizott, A.  meg a földön feküdt és nála még tökmag is volt. Naná, hogy nekem is oda kellett menni. A. elhajtott. Mindig ezt csinálja, bár előtte azért még kicsit fel szoktam bosszantani, hátha a nagy kapkodásban kiborítja a dobozt, én meg meg tudok szerezni pár szem magot. Ez után V.-nél próbálkoztam. Azt mondta nem ad. Még jó, hogy nem kértem. Nekem jár! De csak nem adott. Hát én meg felugrottam a kanépra, felültem a vállára és vártam a megfelelő alkalmat. A szájához emelte a szotyit, én hajoltam érte… gyorsabb volt. Mindig gyorsabb. Megette az egészet.  Én meg mint valami idióta papagáj kuksoltam a vállán. Tiszta bénának éreztem magam. Igaz az utolsó szemet megpucolta, és odaadta. Köszi. A többit sajnálta???  Na mindegy. Elropogtattam a vállán ülve. Belepercegtem a fülébe :D Haha. Megérdemli. Aztán még kicsit maradtam, nehogy már jó legyen neki...

.