Sziasztok!

Szóval kicsit elvesztem mostanában, mert V. és A. a saját ügyeikkel voltak elfoglalva. Nem is értem, hogy jut eszükbe, hogy mellettem még hobbijuk is legyen. A. zenekarosat (EnniHol) játszik, V. pedig igazából pontosan nem is tudom mit csinál, mert hol a zenekart emlegeti, az ügyeiket intézi (hol nyugodt, hol kevésbé nyugodt hangnemben), hol elmegy, és büdös lószagúan jön haza… Törpe meg mamánál nyaral. Szóval nem túl vidám a helyzetem...

Kezdem unni, hogy ilyen önállóak. Persze még így is jó dolgom van. Megvan a koszt meg a kvártély, futkoshatok a szobában (ha átteszem a mancsom a küszöbön, még mindig fura hangokat hallatva kikelnek magukból) és V.-n még most is lehet jókat szundizni, de elég sok időt töltött mostanában a laptop előtt, és hát mint tudjuk, nem éppen az én blogomat írta. Legalábbis nem kellett diktálnom, azt meg nem nézem ki belőle, hogy magától nekiállna blogot írni. Mondjuk aztán a vége az lett, hogy szegény laptop dokinál van. Beteg lett. Nem csodálom mondjuk. Ha ezen múlik, akkor inkább velem se foglalkozzon annyit :/

Ezek után azonban nem maradt más választásom, új szórakozást kellett kitalálnom magamnak...
 Pl. amikor V . a kanapén ülve nyomkodja a laptopot, odaszaladok és belecsípek az oldalába. Ezt ő mondjuk annyira nem díjazza, de én jól szórakozom…
Vagy mondjuk futok egy nagyon gyors és hirtelen kört; szoba közepe – ketrec – kanapé karfa - kanapén fekvő V. mellkasa (dobbantás céljából) – szőnyeg - szoba közepe útvonalon, amit V. szintén nem díjaz annyira. Pedig ezzel neki is jót teszek, mert így legalább kicsit felpörög ő is. Igaz úgy csinál, mint akire a szívbajt hozták, de tudom, hogy élvezi!
Meg persze az együtt alvás!!! Na, az mondjuk tök jó. V. elfekszik szépen a kanapén, én meg nekifutásból felugrom a mellkasára és szépen komótosan elhelyezkedem. Ő simiz, meg simiz, aztán én elalszom, aztán ő akkor abba akarja hagyni, de én akkor közelebb kúszok, így ő megint simiz, meg simiz, aztán én megint elalszom, aztán ő megint abba akarja hagyni... egészen addig megy ez, amíg egyszer csak már összeér a nózink , és összeizzad az arcunk … :)

 

Így alszunk V-vel.                                                                                    A végén pedig, mielőtt összeérnek a nózink,  
                                                                                                                                                        már csak ezt látja V.

Jut eszembe!  V. csinált rólam egy csomó képet. Mert „tökredecukkerborsó” vagyok. Azt mondja, hogy modellkedhetnék, mert olyan nyugodtan tűrtem a vakuvillanást, meg hogy ki sem szállt a kamerával az arcomból…. Naná, volt dinnye is! Ki ne lenne lelkes dinnyéért??? Mondjuk ebből adódóan készült pár nem éppen előnyös kép is, amiknek annyira nem örültem… Főleg, hogy  közkincsé tettük őket, vagyis hát felkerültek a netre is. Ugyanis V. csinált nekem facenyúl oldalt. Mondjuk már ideje volt, mert hát aki nincs fenn a facenyúlon, az mondjuk szinte nem is létezik. Ráadásul, hátha meglátja egy casting cég a képeket, és beindul a karrierem. Legalább valaki törődne is velem… Naphosszat szórakoztatnának, és sorban állnának a nyuszicsajok :P

Pár kép ízelítőül:

Na merüljetek el a képekben, aztán igyekszem V.-t ráncba szedni, és most már sűrűbben jelentkezni. :)

Erre az ikonra kattintva megtalálod a képeket:
 
 

Addig is pacsi!