Szóval az van, hogy nem nagyon tudok blogolni, mert kergekóros a laptop, így V. max csak papírra vethetné a gondolataim. Ezzel azonban az a baj, hogy ha papírt látok, nem bírok magammal, meg kell hogy rágjam. A papír az egyik gyengém (a sok közül). V. azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy kecske, mert állítása szerint azok is megeszik a papírt. Meg nagyjából mindent, ami eléjük kerül… Ő tudja… ezek szerint csak ragadt rá valami abban a mezőgazdasági okosítóban…

Sokat nyaggattam V-t, mire végül rávette magát, hogy a tabletnek nevezett poháralátéten elkezdje bepötyögni amit makogok. Állítólag - „nem túl kényelmes rajta gépelni”, főleg hogy én is rá rá állok, hogy ellenőrizzem, véletlenül nem e épp a „zombisvirágos” játékkal játszik. Előfordult már…Na de mindegy.

Szóval mostanában még művészibb lettem, mint eddig. Kiderült, újabb dologban vagyok tehetséges! (Mondjuk ez nem meglepő) Az új tehetségem tárgya pedig nem más, mint: a GITÁR!!!!

Ezzel akár még világsztár is lehetnék, hiszen nem túl sok nyúl mondhatja el magáról, hogy muzikális, főleg , hogy gitáron játszik. A bökkenő viszont ez esetben A. .Ő ugyanis ennek a dolognak annyira nem örül, aminek szerintem 2 fő oka van.

Egy: az ő féltve őrzött és szeretett gitárját néztem ki magamnak gyakorlásom alanyául. Mit mondhatnék…  Nem tudom mit van úgy oda. Úgy félti, mint én a kaját. Mikor először vetettem rá magam a gitárra, A.-ról is kiderült, hogy istállóban nőtt fel…  Jó kis helyre kerültem mondhatom. Nem egy úri család, az már biztos.

Kettő: A. nemes egyszerűséggel irigy. Pont. Nem bírja elviselni, hogy van egy tehetség a családban, aki történetesen én vagyok ugyebár.  Eddig csak ő prüntyögött, de most, hogy vetélytársra (komoly vetélytársra) akadt, megijedt. Mi mással magyarázható, hogy olyan helyekre rakja a gitárt, ahol én nem férhetek hozzá. Esélyt sem ad annak, hogy esetleg jobb legyek nála.  Pf… „Gitáririgy” én mondom…

Mondjuk, szerepet játszhat a dologban az is, hogy a gitározási technikám erősen a gitár testének megrágására összpontosul. De miért baj ez? Van abban a gitárban anyag. Elég lenne kettőnknek is! Én finoman körberágnám azokat a részeket, amiket ő abszolúte nem is használ, a többit meg megtarthatja. Pl azokkal a rossz ízű fém madzagokkal sem nagyon tudnék mit kezdeni. Nem is igazán értem, hogy minek vannak egyáltalán. Bár ahogy elnéztem A. tette rá őket, szóval azok tuti feleslegesen vannak ott. Folyton csak a flanc, a csicsa meg a kitűnni vágyás… Apropó kitűnni vágyás! Még érthetőbb a felháborodásom annak tudatában, hogy nem egy, hanem két gitárja is van!!! , és azt a másikat használja az  EnniHol koncerteken is!!! Akkor meg miért??? 

Na mindegy. Azt hiszem veszett gitár feje ez az egész. A. siker és gitár irigy, és ez tény. Én meg jobb híján rághatom a kecómon lévő pihenő szőnyegem. Vagyis hát még azt sem, mert azért meg V. sipákol… Ezeknek tényleg semmi nem jó!

Lehet, hamarosan elköltözöm. Ajánlatokat a „Tehetséges, szép és szerény” jeligére várom.  Előny egy cuki nyuszi lány a szomszéd kecóban, és hogy minden rágható legyen. Azt hiszem, nem kérek sokat...

Régi szép idők, amikor még együtt zenéltünk...