Szóval hétvégén elutaztunk... V. öccse jött értünk. Berámoltuk a tetemes mennyiségről "csak" nagyobb mennyiségre lecsökkentett cuccokat, és elindultunk. Hát nem lesz a kedvencem ez az autózgatás...
Amikor végre elhelyezkedtem, tuti, hogy kanyarodtunk, fékeztünk, gyorsítottunk... Egyszóval pfajj. Nem nyulaknak való ez...
Mikor odaértünk aztán volt nagy öröm. Meg meleg. Nem is tudom melyik volt nagyobb. V. rendes volt, összedobta nekem a kecót, aztán hagyott pihenni. Rám is fért, volna, ha nem nézegettek volna a többiek folyton mint egy cirkuszi majmot. Mi van ezekkel? Nem láttak még nyulat??? Atyanyúl...
Na mindegy. Egy idő után V. feladta rám a hámot, és irány sétálni. Rá kellett döbbennem, hogy jól áll nekem a természet!
De most nem?
Na ugye!...
Törp jó fej volt. Hűségesen jött velem ide oda, vagy ha úgy hozta kedvem, akkor letelepedett mellém a fűbe, ahol aztán terülj terülj asztalkám volt. Minden felé szép kövér fű (nem az a nyanvadék ami otthon nő az ablakban...), virágok meg minden...
Ja! Ástam is. Naná. Majd nem. Otthon úgy sem lehet. Max a szőnyeget, de hát abban nem sok móka van. De itt! Na itt aztán lehetett ásni. Jó kis fekete föld. Mmmmm...
Meg aztán volt nagy tér, lehetett ugrálni is. Igaz az a projekt azért kissé viccesre sikeredett így utólag visszagondolva... Törp jött utánam, én vezettem a menetet nagy szökkelésekkel és ugraburálásokkal. Szegény fiú alig tudott velem lépést tartani. Amikor aztán érezte, hogy itt bizony gyorsítani kell, hátranéztem, és azt hittem hirtelen, hogy valami üldöz (lehet kicsit sokszor nézem mostanában a TV-t...) Na, erre válogatott cseleket vetettem be, aminek az lett a vége, hogy csúnyán összezavartam nem csak Törpöt, de saját magamat is, és fejjel nekirontottam az egyik autó kerekének. Na akkor megnyugodtam... Rá kell jöjjek, mindenkinek jobb, ha én csak lassan bóklászom, heverek. legelek... Nekem is, mert nem érnek balesetek, és Törpnek is, mert szegény kissé kimerült az ide oda ugrálásban.
Egyébként amikor a kecóban voltam is elégedettnek mondhattam magam. Tágas terasz, árnyék, jó levegő, kaja, pia, társaság...
Hazafelé aztán megint autókázás, csúszkálás, téblábolás, nyunyujgatás, hogy igyak, egyek... Még rózsát szerzett nekem V. . Durva. Mit ne mondjak, igen csak finom volt. Bár ha ahhoz, hogy legközelebb is kapjak, megint utaznom kell, akkor egyék meg a rózsát a kukacok...
Jó volt hazaérni. Itthon aztán mind a hárman szószerint kifeküdtünk. Aludtunk, aludtunk és aludtunk, mert hát mindenhol jó, de legjobb itthon...