Szóval úgy kezdődött minden, hogy anyuéknak volt egy Törpesüniük Albin. Azonban Törpi, a tesóm (anyuék embergyereke), sajnálatos módon allergiás lett rá. Anyuék nagyon sajnálták Albint. 1 évig tartott, mire elengedték, de sajnos a végére már olyan durván megsínylette Törpi az együtt lakást, hogy nem volt mit tenni, Albinak anyuék kerestek egy allergiás mentes, szerető új családot. Gondolkodtak más megoldáson is, de Törpinek már nehezebb lett volna új szülőket keresni, hisz' 12 éves. De jól járt a kis sünsrác, mert rögtön kapott egy menyasszont is. Mázlista...
Albin:
Én nem ismertem amúgy. Utána érkeztem. De az ő távozásával lett hely nekem. Szerencsére a tesóm nem allergiás a nyuszikra (előtesztelték), így anyuék úgy döntöttek, hogy bővítik a családot egy ugrifülessel. És itt kezdődik az én törénetem... :)
Ez vagyok én, vagy ahogy mindenki hív; Pöpi :)
Persze amikor anyáék először megláttak, még csak kis pisis voltam. A képen, amit először mutattak nekik rólam, és aminek láttán belémszerettek, hát... mondjuk ki, azt hitték hogy kiscsaj vagyok.. én... remek... Először csaj nevet is adtak nekem... valami Panna... Pf... Panna... Hihetetlenek. Nem vették észre a bajúsz rajzolatot a pofimom????
Anyuék első képei rólam. Itt még a tesókkal:
Na de végül minden jóra fordult, kiderült, hogy pasi vagyok, és így még nagyobb volt az öröm. Naná. Majd csaj nem?! ...
Anya sokat levelezett Beával, aki a tenyésztőm. Jelentsen ez a szó bármit is. Mindent tudni akart rólam. Bár ezen nem lepődöm meg. Csak az nem fér a fejembe, hogy bírták ki a 2 hetet, amíg haza nem vittek????
Aztán eljött a nap! Reggel elköszöntem a nyuszianyukámtól, a nyuszitesóktól, a cicáktól, és Bea betett a hordozómba. Apa várt a pályudvaron. Vele mentünk haza. Metróztunk is. Háááát... kemény ez a pesti nyúl élet... Az óriási üregekben óriási kukacok. Ahelyett, hogy nyuszik lennének bennük. Ki érti ezt?! ...
Amikor hazaértünk, azért kicsit hiányoztak a többiek. Nem igen akartam kimászni, de apa nem is eröltette. Betett a ketrecbe a hordozóval együtt, és békénhagyott. Telt múlt az idő. Apa néha benézett, lefotózott, levideózott, mert anya akkor még dolgozott, és szegény már tűkön ült, hogy láthasson, és apa meg tudósított, és én meg csak kuksoltam.
Az első fotó otthon:
Aztán hazaért Törpi is a suliból. Ő is leskelődött, meg apával rólam beszéltek, meg kínáltak ennivalóval, meg vízzel is. Meg is nyaltam a kezét. Emiatt aztán örömködtek egy órát. Éreztem, itt könnyű dolgom lesz.
Aztán végre megjött anya is. Nagyon hamar megszoktam az új helyem. Tiszta, és csak akkor kell bent lennem, ha anyuék nincsenek itthon, vagy ha már este van. Esetleg ha rosszat csináltam. De olyen ritkán fordul elő, mert egy imádnivaló kisfickó vagyok, aki mindig úriember módjára viselkedik...csak néha nem. Na de ne szaladjunk előre :)
Tiszta udvar, rendes ház:
