Ücsörögtem itthon, aztán eszembe jutott pár jó sztori. Pl., mint amikor A. ült a földön, én meg odamentem, és elkezdtem körülötte szaladgálni. V.  rögtön mondta, hogy na, udvarol a gyerek. A. büszke volt, hogy pont őt tiszteltem meg ezzel a dologgal, bár én nem is értem miről beszélnek. Csak ugrálós futkosós kedvemben voltam, és elkezdtem körözni. Udvarlás…Pf… a csajok uncsik…

Este aztán a család, szokásuk szerint a földön fekve TV-t nézett. Ilyenkor én is mindig odamegyek, megvárom amíg rendesen elhelyezkednek, aztán felugrok V. mellkasára. Kicsit megkapargatom a pólóját, rendezkedek, jövök megyek. Ő simizget, ha nem akar, akkor bökdösöm a kezét, ide oda ugrálok. Persze állítja, hogy nem lát tőlem, de hát miért is akarna mást nézni, mint engem???  

Várom, hogy V. elhelyezkedjen:

Na, mindegy is. Gondoltam cuki leszek, felugrottam és összegömbölyödtem rajta. Aztán eszembe jutott, hogy milyen féltékeny volt d.u., hogy nem őt szaladgáltam körbe, így úgy döntöttem, ő is kap tőlem valamit. Nehogy már azt higgye, hogy nem szeretem. Hát jobb nem jutott eszembe, gondoltam megjelölöm. Azt a rikácsolást amit levágott… Anyám… hát kész horror. Ezeknek semmi nem jó. De tényleg.  Ezek után persze én voltam aki büntibe került. Szép. Nem értékelte, hogy az én szagomban tündökölhet??? Milyen anya az ilyen???? Na jó. Utólag belátom, nem biztos, hogy ez volt a legjobb dolog. Főleg, hogy mikor másodjára megpróbálkoztam ugyan ezzel, szintén nem nagyon örült, és megint ücsöröghettem a ketiben…

Büntetés végrehajtási intézet: