Sziasztok!

Szóval volt itt ez a nagy szünet a blogban. V. mindig talál kifogásokat, hogy most ez fontos, meg az fontos, meg ezt kell csinálni, meg most ez van… De ebből elég! Leültettem a mellkasára, és elmagyaráztam neki, hogy blogot nem hagy csak úgy abba az ember (jelen esetben a nyúl).  Akkor minek kezdi el egyáltalán??? Nem gondol bele, hogy mi lesz azokkal, akik olvassák??? Mert hát vannak ilyenek, nem is kevesen. Szóval szedje össze magát, ne a kifogásokat keresse, hanem írja, amit diktálok. Különben minek kellett az új laptop???? Nézze meg a nyúl…

Szóval most úgy néz ki, hogy újra lesz heti blog. Én gondoskodom továbbra is a sztorikról, ő pedig ír. Ideje is, mert annyi minden mondani valóm van, ezután a sok kihagyás után…

Először is itt van ez a karácsony nevű, akiről annyit hallottam, aztán nem is találkoztam vele. Pedig állítólag nálunk is volt.  Ajándékot is hozott, de jópofa, hogy még csak annyit sem mondott, hogy bikk-makk… Pedig én aztán otthon voltam, vártam, és még így sem… V. még azt a jobb sorsra érdemes nagy fát is berángatta miatta a szoba közepére, hogy aztán a lakomat el kelljen költöztetni emiatt a kanapé másik felére. Szóval szégyellheti magát. Mármint a karácsony nevű.

Nem értem az embereket. Néha olyan hülyeségeket csinálnak. Pl ez a fa dolog is. Felállították, feldíszítették, ajándékokat tettek alá, amit aztán ki is vettek.  Nekem persze tabu volt az egész. Mert biztos megrágom, mert eldől, mert megszúr, mert nem látnak ha alámászom, mert elrágom az izzósor vezetékét, mert beleiszom a talpban lévő vízbe, mert összeragacsozom magam, mert szorulásom lesz, és mert hát egyáltalán minek is akarnék hozzányúlni…  Bezzeg A. ez alól is kivétel volt.  Neki lehetett az egész fát tartóstul, tüskéstül, díszestül, égősorostul magára borítania??? Miben volt ez más, mintha én csináltam volna??? Így is úgy is V. takarította fel az egész romhalmazt. Persze azt leszámítva, hogy A. felitatta a padlóról a fa tartójából kiömlő koszos, gyantás, tüskés vizet, (V. hófehér, monogramos törölközőjével, ami miatt, hát, valljuk be, V. nem volt boldog… ) Ezek után persze még A. volt az, aki kisebb idegösszeomlást produkált, majd közölte üzenetben az eset bekövetkeztekor még éppen dolgozó V.-vel, hogy a fa egy „csúnya gonosz és megtámadta őt” (persze nem pont ezekkel a szavakkal. A. is tanyasi lehet, és gyanítom nekik is volt kocsisuk…).

ÍME:

Szerintem mondjuk ezt a borítást én művészibben is véghez tudtam volna vinni. Sőt, én bele is ugráltam volna a tócsába, hogy aztán végighordjam a vizet az egész lakáson... Jó, mondjuk A. javára legyen mondva, hogy mindezt úgy időzítette, hogy az ágyneműk és a matrac még a földön voltak, elrakásra várva, szóval azért ő sem kispályás, mert azok is kaptak rendesen a kifolyt vízből. :D

V. amikor hazaért, rögtön neki is állhatott  a takarításnak, nehogy ideje korán elkapja a Szilveszteri hangulat. Takarítás alatt értem a fa maradék díszeinek leszedését, a kanapé, az asztal, a FOTELOM!!!! és persze a padló tüskétlenítését, porszívózást, felmosást. Ez a teljeskörű szerviz persze kiterjedt a fél lakásra és a fél lépcsőházra is, mert a fa igen csak megsértődhetett a vele végrehajtott méltatlan produkción ( Hozzáteszem teljesen jogosan. Én is meg lettem volna sértődve...)  és ledobta az összes tüskéjét. Persze nem egyszerre szabadult meg az álnok kis szúrókáktól, hanem módszeresen és egyenlő arányban elosztva azon az útvonalon, amit bejárt, miközben V. kitessékelte a lakásból. Ráadásul, amikor V. elrendezte a lakást, és már épp összesöpörte a lépcsőházban is az utolsó jelét is annak, hogy A. parádézott a fával, rá kellett döbbennie, hogy  miközben elhelyezte a fa maradványait a kuka melletti füves területen, belelépett egy adag kutyakakába is. (Milyen primitívek ezek a jószágok, hogy össze vissza kakkantanak.. Pfajj…) Hogy is mondjam csak… V. ekkor némi őrülettel fűszerezett kacajt hallatott, és kijelentette, hogy a 2015-ös év már csak jobb lehet. Hát, így léptünk be az új évbe...